Történelmi áttekintés
A betegég első orvosi leírása az ókori Rómában tevékenykedő Cornelius Celsustól származik. Valószínű, hogy sokáig minden hámlással járó betegségre a görög lepra kifejezést alkalmazták, ami egészen a 18. századig késleltette a pikkelysömör és a lepra egymástól való elkülönítését.
Robert Willan (1757 ~ 1812) volt az első, aki a psoriasist egyértelműen önálló entitásként írta le 1808-ban.
A Bécsben dolgozó Ferdinand Hebra használta először a psoriasis elnevezést 1841-ben, és szintén nevéhez fűződik a betegség ma is elfogadott klinikai formájának részletes leírása. A psoriasis szó a görög psora (viszketés) és -iasis (valami által okozott állapot) szavakból ered, jelentése „viszkető állapot”, „viszkető”.
A betegség magyar elnevezése Poór Imre bőrgyógyász, egyetemi tanárhoz fűződik, aki 1875- ben, a Gyógyászat című folyóirat hasábjain részletes tanulmányban foglalkozott a betegséggel. A betegség ma is használatos magyar elnevezését – „pikkelysömör” – is feltehetően ő használta először, bár a tanulmányban még a betegség, mint „pikkelyeg” szerepel.
Ha a pikkelysömör kezelésének történetét áttekintjük, akkor szembesülünk vele, hogy mekkora haladást sikerült elérni a XXI-ik századra.
Az orvostudomány hőskorában a napfény áldásos hatása volt az elsődleges gyógyító tényező, gyakran kiegészítve egyéb, a természetben fellelhető gyógymódokkal, mint a Holt-tenger magas sótartalmú vize, iszapja, vagy a kátrány.
Az 1920-as évektől került bevezetésre a kátrány és UVB sugárzás kombinációjából álló Göckerman kezelés, majd az ’50-es évektől a szteroidok gyógyászatban való elterjedésével kezdődött a lokális szteroidok mai napig is jellemző meghatározó szerepe.
A szisztémás kezelésben a ’50-es évektől a methotrexat majd az 1970-es évektől a PUVA kezelés jelentett részleges áttörést a kezelésben.
Az 1980-as, 90-es években váltak elterjedtté a retinoidok, a lokálisan alkalmazott D-vitamin analógok és cyclosporin A.
A 2000-es években indult a biológiai terápiás éra a bőrgyógyászatban, amely alapjaiban változtatta meg a kezelésről alkotott elképzeléseket.